Az alábbi joghurt típusok nem minden esetben jelentenek lényeges különbséget egymáshoz képest, illetve az is előfordulhat, hogy azonos típusú joghurtok is jelentősen eltérnek egymástól. Természetesen van, amikor valamelyik joghurt több kategóriába is besorolható egyszerre.
A natúr joghurt előkezelt tejből készült joghurt és nem kerül változtatásra a beltartalom. Elvárható, hogy ne tartalmazzon adalékanyagokat. Pozitívum, hogy sok ilyen jó értelembe vett egyszerű joghurt kapható.
Kétségtelenül nagy keletje van az ízesített változatoknak. Legjellemzőbb ízesítések a gyümölcsök és a gyümölcs ízek különböző formái, műzlik, magvak. Az ízesítés leggyakrabban a kész joghurtba kerül hozzáadásra. Léteznek olyan joghurtok is, melyekhez még a joghurt érlelése előtt kerül az ízesítés és a fermentáció azokkal együtt megy végbe.
Az ívójoghurt folyósabb a többinél, aminek lehet az oka, hogy eleve úgy készül a joghurt, hogy nem válik annyira sűrűvé. Sok esetben viszont víz, vagy tej hozzáadásával oldják meg. A legnépszerűbb ivójoghurtok ízesítettek.
A görög joghurt titka abban rejlik, hogy az elkészült, de még nem hűtött joghurtból leválasztanak valamennyi savót. Tradicionálisan egy ruhán keresztűl lecsöpögtetik a súlyának kb. az egyharmad részét. Ettől sűrűbb és krémesebb joghurt születik.
Az eredeti görög joghurt állagát igyekszik elérni anélkül, hogy kivonnák belőle a tejsavót. Ezt a kultúra fajtájával és állagjavítókkal lehet megvalósítani.
Az elve megegyezik a görög joghurtéval. A tejelő tehén fajtái és az éghajlati különbségek miatt a két joghurt eredetileg különbözött. Ma, főleg az amerikai piac igényeihez igazodva részben marketing okokra vezethető vissza, hogy egyre inkább jellemző, hogy az izlandi típusú joghurtokban alacsonyabb a zsírtartalom és gyakran a végeredmény több fehérjét is tartalmaz. Új szokás szerint, a tejből jelentős mennyiségű vizet is kivonnak a joghurt érlelése előtt. Ezekhez a változatokhoz a joghurt mennyiségéhez képest két-háromszor annyi tejet is felhasználnak.
A két joghurt starter kultúra mellet megfelelő számban tartalmaz legalább egy probiotikus baktérium törzset. Jelenleg a EU szabályozás miatt még akkor sem szabad probiotikusnak nevezni egy joghurtot, ha minden kritériumnak megfelel.
A két joghurt starter kultúra mellet megfelelő számban tartalmaz probiotikus baktérium törzset vagy törzseket, valamit az azok táplálására alkalmas prebiotikumokat. A pro és prebiotikumok együtt jobban, nagyobb aktivitásal működnek, ezért szokták szimbiotikumnak is hívni őket. Az EU szabályozás erre is igaz, ami miatt tilos a pro és prebiotikus joghurtot a nevén nevezni.